Lótetű mint emberi fogyasztásra alkalmas étel
Számos távolkeleti országban fogyasztják, mint rovareszencia. Nem feltétlenül az íze miatt, sokkal inkább a benne fellelhető tápanyagoknak köszönhetően. Egy átlagos szárított lótetűnek 50-60%-os fehérjetartalma van. Ez a szám egy elég magas értéket képvisel. A rovar testében található magas fehérje mennyiségnek köszönhetően sok állatnak is a kedvenc csemegéje. Halak, madarak, hüllők, kisemlősök például a süni is kedveli ezt a számára ízletes ételt. A lotetu.hu által forgalmazott lótetű emberi fogyasztásra nem alkalmas.
Az emberek rovarfogyasztásáról
Az utóbbi időszakban megfigyelhető egy emelkedő tendencia az Európában körülöttünk élő rovarokkal kapcsolatos érdeklődésben, különösen azoknak az élelmiszereknek a vonatkozásában, melyek rovarokból készülnek. Sokan közülünk eddig csupán a rovarokat érdekes élőlényként vagy esetleg kártevőként tekintették, de egyre többen kezdik elfogadni azt az elképzelést, hogy ezek az állatok potenciális fehérjeforrásként is szolgálhatnak az étrendünkben.
A fenntartható élelmiszertermelés terén egyre sürgősebbé válik az innovatív megoldások kutatása és alkalmazása. Ebben a kontextusban egyik lehetséges irány a hagyományos alapanyagok alternatíváinak felhasználása, ideértve a több mint 1900 ehető rovarfajat is (többek között a lótetű is), melyeket élelmiszerként és takarmányként is hasznosíthatnánk. A rovarfogyasztás már régóta jelen van Ázsia és Afrika gasztronómiájában, és az elmúlt években egyre nő az ezzel kapcsolatos tudományos kutatások száma, melyek az előnyöket és potenciális kockázatokat vizsgálják.
Történelmileg nézve érdekes, hogy az ókori és középkori Európában is széles körben fogyasztották a rovarokat, csupán az 1800-as években kapta meg a rovarfogyasztás az „illetlen” jelzőt. A keresztény, iszlám és zsidó hagyományok is tartalmaztak rovarfogyasztási szokásokat, amiről számos írásos forrás tanúskodik, beleértve a Bibliát is, ahol Mózes könyvében és Márk evangéliumában is utalások találhatók különféle sáskák fogyasztására.
Annak ellenére, hogy a rovarokkal kapcsolatos étkezés sokak számára még mindig idegen vagy akár undorítónak tűnik a nyugati társadalmakban, a kutatók egyetértenek abban, hogy ezek az állatok valódi alternatívát jelenthetnek a hagyományos állati fehérjeforrások helyett. A társadalmi fejlődéssel párhuzamosan nő az állati fehérjék iránti igény, ami jelentős környezeti terheléssel jár a hústermelés folyamán. Ezzel szemben az ehető rovarfajok, mint például a lisztkukac vagy a vándorsáska, sokkal kisebb ökológiai lábnyomot hagynak maguk után, és hatékonyabban alakítják át a takarmányt saját testtömegükbe. Emellett olyan melléktermékeket is felhasználhatnak, melyek máskülönben hulladékként keletkeznének.
A rovarok számos tápanyagot tartalmaznak, mint például fehérjéket, aminosavakat, ásványi anyagokat és vitaminokat, így potenciálisan értékes táplálékforrást jelentenek. A szárított lótetű is igen magas fehérjetartalommal rendelkezik. Ugyanakkor fontos megemlíteni, hogy a rovarokkal kapcsolatos étkezésnek számos kockázata is lehet, például patogén mikrobák vagy toxikus anyagok jelenléte, valamint az emészthetetlen részek és az allergiás reakciók kialakulásának lehetősége. Az Európai Unióban szigorú szabályozások vannak érvényben az ilyen típusú élelmiszerek tekintetében, és a rovarokkal kapcsolatos termékek előzetes kockázatbecslésen és engedélyezési folyamaton mennek keresztül. Bár jelenleg főként Angliában, Belgiumban, Franciaországban és Hollandiában érhetők el ilyen termékek, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság és más nemzeti hatóságok hangsúlyozzák annak fontosságát, hogy a rovarok fogyasztása csak ellenőrzött forrásból származó termékekből történjen, mivel az ellenőrizetlen forrásból származó rovarok egészségügyi kockázatot jelenthetnek.