A lótetűről

A lótetű méreteit tekintve a hím testhossza általában 3,5-4 cm, míg a nőstény 4-5 cm hosszúra nőnek meg. Ez egy nagy, erős testalkatú rovarfaj. A felszíne sötétbarnás, míg a hasa okkersárgás. Finom, sárgás szőrzet borítja, ami miatt mattá válik a felülete. A csápjai viszonylag rövidek, hosszuk körülbelül megegyezik a fej és a torpajzs együttes hosszával. Elülső végtagjai karmos ásólábakká módosultak így könnyedén tudják beásni magukat a fölbe. A torpajzsa domború, a hátsó széle kerek. Az elülső fedőszárnyak hossza közel megegyezik a torpajzs és a potroh közepéig érnek. A nőstények fedőszárnyának erezete párhuzamos, míg a hímekén Y alakú minta látható. A hátsó szárnyak hosszúak, egészen a potrohvégig érnek. A cerkuszok (potrohfüggelékek) mindkét nemnél hosszúak és szőrözöttek. A nőstény lótetűk tojócsöve kicsi és kívülről nem látható. A hímek meleg tavaszi estéken énekelnek föld alatti kamrájukból. Erős, mély, messzire hangzó, a lappantyúéra emlékeztető, rezgő hangjukat sokáig, fél percig is hallhatjuk megszakítás nélkül. Tavasszal és kora nyáron este és éjszaka énekelnek. A hímek hangjuk felerősítésére jellegzetes, Y alakú rezonátorüreget ásnak.

Európában és Nyugat-Ázsiában őshonos a lótetű, területe Portugáliától egészen Iránig húzódik. Északi határa Dél-Skandináviában ér véget. Dél-Európában elterjedése nehezen megkülönböztethető rokon fajok miatt bizonytalan. Magyarországon széles körben megtalálható és viszonylag gyakori. Friss genetikai kutatások alapján előfordulhat, hogy sok esetben inkább a sztyeppi lótücsköt észlelték, nem pedig a közönséges változatot.

A lótetű meleg- és nedvességkedvelő állat. Előszeretettel tartózkodik nedves réteken, vízpartokon, valamint kertekben, ahol a talaj laza és nedves. Főként föld alatti életet él, ahol fő tápláléka rovarok, lárvák, valamint kisebb mértékben növényi gyökerek és gumók, mint például a burgonya vagy a répa. Általában vízszintes járatokat ás, melyek nem túl mélyek, azonban teleléshez, költéshez vagy vedlésekhez függőleges, mély lyukakat is készít.

Hosszú életű állat, ám rejtett életmódja miatt ritkán látható. Legaktívabban május és június folyamán, a párzási időszak alatt figyelhető meg, amikor a hímek énekelnek, illetve csoportosan repülnek esténként 4-20 méteres magasságban. A fényforrások környékén gyakran nagyobb csoportokban gyűlnek össze. A nőstény petéit akár egészen mélyre, akár egy méteres mélységbe helyezi el a járatban, melyet nyálával erősít meg.

Különlegessége, hogy a költőkamrában gondozza petéit, rendszeresen nyalogatva azokat, hogy nedvesek maradjanak és védve legyenek a gombás fertőzésektől. Túlzott nedvesség esetén külön járatokat használ a víz eltávolítására a költőkamrából. A lótetű lárvák tíz fejlődési stádiumon mennek keresztül, és a második év végére érik el végleges méretüket, ivaréretté pedig három év alatt válnak. Elterjedése kertekben jelentős károkat okozhat, főleg a palánták gyökereinek rágásával és a talaj megzavarásával. Az intenzív mezőgazdaság terjedésével populációja visszaszorul. Magyarországon nem részesül védelemben.

Elérhetőségeink

Telefonon H-P: 8-16-ig

+36 30 944 22 11